Udvardy Márton: Végrendelet vagy küldetés

OIKOSZ = a mindennapi életterem, akikkel nap mint nap találkozom: a barátaim, a családom, munkahelyem, iskolám, hobbim…
A misszió csupán az, amikor külföldre megyünk idegen népekhez? Vagy amikor az utcán szólítjuk le az idegeneket? Talán sokkal inkább az, amikor az ismerőseinknek mutatjuk be Jézust: evangelizálom a barátot, a családtagomat, a munkatársamat, akikkel együtt tanulok, akikkel együtt sportolok vagy pihenek… Imádkozom értük, szolgálom őket tettekkel, és amikor eljön az ideje, tanúságot teszek nekik az én Jézusomról, hogy megismerjék őt és megtérjenek hozzá. Lehet, hogy ezt nem tudom elképzelni magamról, de Isten erre hív bennünket. Az Egyháznak arra van szüksége, hogy ezt elkezdjük. Engem egy tanulótársam vitt el Jézushoz. „Azt hiszem, életem legjobb döntése volt, amikor pártfogásomba vettem a tarzusi Sault. Ott állt aznap Jeruzsálemben, a zsinagóga közepén, fennhangon hirdette a Damaszkuszban történteket, és minden tanítvány félt tőle. Senki nem hitt neki, senki sem állt mellé. De én megláttam benne a csiszolatlan gyémántot. Nagy kockázatot vállaltam érte, és várnom is kellett, mire beérik. És íme, ma itt Páfoszban már jobban prédikál, mint én, jobban ért a misszióhoz, mint én, nagyobb apostollá válik, mint én… Na, pont ezt láttam benne. Ezért neveltem.” (a ciprusi levita, József Barnabás) Ugyanezt érzem én is Marci első könyvét olvasva. (Gyuris Gellért)

Kiadó: Szent Imre Öröksége Ifjúsági és Szociális Alapítvány
Oldalak száma: 140
Borító: karton
Súly: 70 g
ISBN: 978-615-81331-0-4
Nyelv: magyar
Kiadás éve: 2019
Sorozat: Szent Imre Öröksége Kiskönyvtár 21. könyv